A hőveszteséget illetve a hőmegtakarítást a hőátbocsátási tényező segítségével mérhetjük. Mértékegysége a W/m2K . Ez az érték – az európai hőtechnikai előírásoknak megfelelően – megmutatja, hogy 1 m2 felületen 1 Kelvin (külső és belső terek között mért) hőmérsékletkülönbség esetén hány Watt energiaátadás történik egy óra alatt. A mai viszonyok között használatos falazati elemek hőátbocsátási tényezője 0,5-0,7 W/m2K. A megfelelő komfortérzet biztosításához, illetve a kívánt szintű energiamegtakarítás elérésében fontos szerep jut a választott homlokzati nyílászárók épületfizikai tulajdonságainak.
Az Uniós előírásoknak megfelelően külön mérjük a szerkezetek egészének (Uw), a keretnek (Ut), illeve az üvegezésnek (Ug) a jellemző értékeit. A Nyugat-Európában jelenleg érvényben lévő építőipari szabványok szerint (amelyet hazánk is fokozatosan átvesz) már nem lehet Uw=1,8 értéknél rosszabb nyílászárót az épületekbe beépíteni. A Fischer Ablak Kft. által gyártott 3-kamrás szerkezetek Ufértéke= 1,8, az 5-kamrás szerkezeteké Uf=1,3 W/m2K. A fenti előírás könnyen teljesíthető bármely Fischer nyílászáró esetében, amelybe 1,3 W/m2K értékű hőszigetelő üvegezés kerül beépítésre.
Mivel a nyílászárók meghatározó felületét (több mint 70 %-át) az üvegezés teszi ki, így ennek a hőátbocsátási tényezője döntően befolyásolja a teljes szerkezet hőmegtartó képességét. A hőszigetelt üvegek két-vagy több üvegtábla összeépítésével, körös-körül párazáró kivitelben készülnek. A különösen energiatakarékos üvegezésnél az üvegtáblák belső felülete egy ultravékony, nagyhatékonyságú, aktív nemesfém (ezüst) bevonatot kap, illetve lehetőség van a hőszigetelő képesség nemesgázok (argon, krypton, xenon) általi további fokozására az üvegtáblák közötti tér kitöltése által.
Árnyékolók hatása a hőátbocsátó képességre
